Meghoztam a kövi részt!!! Remélem tetszeni fog!!! XoXo Lizy XoXo
Ami ott fogadott, szörnyű látvány volt. Az a lány, akit mindig életerősnek és vidámnak làttam, ájultan feküdt a teraszon. Odarohantam hozzá. Megláttam, hogy kezeiből csorog a vére.
-hívd a mentőket-ordítottam Harrynek, aki egyből tárcsázta is őket. Megnéztem pulzusát, ami alig volt neki. Fejét ölembe húztam és imádkoztam, hogy hamar ideérjenek a mentők.
- hol vannak már?- ordítottam még jobban.
- nyugi, haver. Mindjárt itt lesznek- guggolt le mellém.
Valery pulzusa kezdett lassabb lenni.
- ne merj itt hagyni, érted? Nem hagyhatsz itt- kezdtek könnyeim lefolyni az arcomról az ő élettelen arcára.
Hallottam, ahogy a mentő leparkol a ház elé. Felrohantak hozzánk és hordágyra rakták Valery testét.
Beszálltam a mentőbe Harryvel és a kórházba mentünk.
Bevitték a műtőbe, ahova minket nem engedtek be. A folyosón lévő székre rogytam.
-Nem lesz semmi baj, haver- próbált vigasztalni Harry.
-Remélem- kezdtek könnyek potyogni szemeimből.
Nem hagyhat itt. Szükségem van rá!!
-Mi történt?- közeledett felénk Louis, Niall és Zayn.
Felálltam és nekimentem Zaynnek. Nekinyomtam a falnak és kiabálni kezdtem.
~Zayn szemszöge~
Liam és Harry minden szó nélkül elrohantak.
-Mi történhetett?- kérdezte értetlenül Louis.
-Nem tudom- rázta a fejét Niall.
Megcsörrent Louis telefonja, aki egyből fel is kapta.
Pár percig beszélt valakivel, majd letette.
-Valery kórházban van- mondta.
Nem tudom, hogy miért, de bűntudatot éreztem.
-Gyertek- álltam fel a kanapéról és bepattanva kocsimba a kórház felé hajtottam.
A recepciós nő megmutatta, merre találjuk Liaméket.
Az említett hely felé rohantunk. Liam a széken lehajtott fejjel ült.
-Mi történt?- kérdezte elsőnek Louis.
-Te hülye idióta. Miattad került ide- nyomott neki a falnak Liam.
-Héé, higgadj le- szedte le rólam Niall és Harry.
-Hogy van?- tettem fel a kérdést, miután nagy nehezen lenyugodott mindenki.
-Szerinted? Felvágta az ereit és az életéért küzdenek? Szerinted, hogy van?- kérdezte nyugodtabban Liam.
-sajnálom- tudtam, hogy miattam tette ezt Valery magával.
-Doktor úr, hogy van Valery?- ugrott fel Niall, mikor megjelent mellettünk egy orvos.
-Jelenleg stabil az állapota. Szerencsére időben találtak rá és hozták rá. Ha 10 perccel később kerül be hozzánk, nem biztos, hogy túlélte volna. Nemsokára felébred. Nyugtatókat kapott, így elég kába lesz még egy darabig. Most sok pihenésre lesz szüksége. Két hét múlva vissza kell majd jönnie.- mondta és elment.
Mind az öten bementünk hozzá a kórterembe. Szörnyű volt így látni őt, bármennyire is nem szimpatikus nekem a csaj. Kezei be voltak kötözve.
~Liam szemszöge~
Bementünk hozzá. Nagyon rossz volt így látni. Senkinek nem kívánom, hogy átélje azt amit én éltem át, az utóbbi 1 órában.
Leültem az ágya mellé és csak vártam. Vártam, hogy mi fog történni. Egy megtört lányt láttam, aki elakarta dobni az életét.
~Valery szemszöge~
Éreztem, hogy valaki megfogja kezem. Nem akartam kinyitni a szemem. Abban reménykedtem, hogy minden jobb lesz, de tudtam, hogy nem. Gépek csipogtak mellettem, ami már kezdett zavarni. Nem haltam meg. Már kinyitottam volna szemem, mikor megszólalt valaki a szobában.
-Miért?- csak ennyit kérdezett.
-Nem tudom- szólalt meg egy másik valaki.
-Nem veszíthetem el, nem érted? Fontos számomra és ezt fogadd el- mondta a hangok alapján Liam.
-Nem kellett volna azt mondanom neki. Az én hibám. Sajnálom- mondta valaki, akinek még mindig nem ismertem fel hangját.
Hallgattam, ahogy beszélgetnek. Először csak rólam, de aztán már mindenről. Ahogy telt az idő, elnyomott az álom. Álmomban egy virágokkal teli réten voltam. Gyönyörű kilátás nyílt a tájra. Mezítláb lépkedtem a virágok közt, amik csikizték talpam. A távolba néztem. Valakit láttam. Vagyis inkább valakiket. Kézen fogva mentek. Ahogy egyre közelebb értek, a lány arcát megláttam. Nagyon ismerős volt. Mintha tükörbe néztem volna. Magamat láttam egy-két évvel idősebben. Hosszú hajam fújta a szél. Egy fiúval voltam, de nem ismertem meg őt. Arca homályos volt. Boldog voltam vele. Ahogy jobban megnéztem külsőmet, nagyon megváltoztam. Hosszú szőke hajam volt és....terhes voltam.
-Mi legyen a neve?- kérdeztem a fiútól.
-Ha fiú, akkor Matthew, ha lány, akkor Katrine- javasolta a fiú.
Hangja nagyon ismerős volt. Biztos hallottam már valamikor.
-szeretlek, ugye tudod?- kérdezte a fiú.
-Igen- mondtam és megcsókoltam.
Ekkor felébredtem. Kinyitottam szemeimet. Balra fordítva fejem Zaynt vettem észre, ahogy a kanapén aludt. Olyan más volt. Békés és nyugodt. Teljesen más, mint mikor utoljára beszéltem vele.
~ 1 hónap múlva ~
Hogy mi történt ezalatt az 1 hónap alatt?
Amióta kiengedtek a kórházba, egyedül sehova se mehetek, mert mindig van valaki mellettem. Liam mindenhova kísérget, még néha a WC-re is. Nem csak az idő telt, hanem Zayn is. Amikor náluk vagyok, kedves és segítőkész. Nem tudom miért változott meg a véleménye rólam.
Harry sokkal közelebb került hozzám. Mindig szervez valami programot nekem. Most például náluk mozizunk kettesben. A One Direction kisfilmet nézzük meg. Állítása szerint nekem is látnom kell. Kb. a felénél tartunk, mikor Paul és a fiúk rontottak be a szobába.
- Szóval itt vagytok! Azért jöttem, mert Valerytől kell kérdeznem valamit- fordult felém Paul.
-Mondd csak- néztem rá.
-Lenne egy kérdésem. Tudjátok, hogy az újságírók rászálltak Harryre és a magánügyeire. Szóval, Valery! Lenne egy nagy kérésem. Nem játszanád el Harry barátnőjét?- kérdezte.
Amint kimondta kiköptem a számban lévő összes innivalót szegény Niallre, mivel ő állt előttem.
-Tessék?- kérdeztem vissza, hátha roszul értettem.
-Eljátszanád?- fordult felém Louis.
Elgondolkodtam a válaszomon. Harry a barátom. Nem hagyhatom cserbe, hisz ő is megtenné értem, és legalább mulatnánk egy nagyot.
-Ha ez kell azért, hogy leszálljanak róla- mondtam.
-Hallottátok, nem akarja, mi?- esett le Zaynnek amit mondtam.
- Segítek, persze, ha Harry is ezt akarja- mondtam....
