(Szoba)
Nem volt más választásom. Elkezdtem pakolni. Az összes holmimat bepakoltam a bőröndömbe, majd nehezen becipzáraztam. Még kikészítettem egy-két cuccom, majd elindultam megkeresni Liamet. Hogy honnan ismerem őt? Hosszú történet. A lényeg, hogy a kórházban találkoztam vele, mikor eltörött a keze.
Kinn az egyik pagodában találtam meg.
Mikor meglátott , elmosolyodott. Leültem mellé és hallgattuk a tücskök ciripelését. Nem szóltunk semmit. Mi így kommunikáltunk egymással.
-Kiknek akarsz bemutatni?- kérdeztem hosszú gondolkodás után.
-Csak a bandának meg egy-két lánynak- mondta.
-Értem.
-Nah, gyere ide- ölelt szorosan magához.
-Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?- szólalt meg.
-igen, tudom. Én is téged- bújtam még jobban hozzá.
Tudni kell rólunk mielőtt mindenki azt hiszi, hogy járunk, csak barátok vagyunk és semmi több. Legjobb barátok. Igen! Lehet fiú-lány barátság. Olyan nekem, mint ha a bátyám lenne. Nagyon szeretem, igaz csak egy éve ismerem, de mindent tudok róla amit kell. Lehet, hogy egy kicsit többet, mint kellene.
Még kb fél órát ülhettünk egymást ölelve, aztán elindultunk a csomagjainkért. Bepakoltunk a kocsiba, és beszálltunk.
Út közben nem sokat beszélgettünk. Halk zene szólt a rádióból, miközben a mellettünk elsuhanó tájat néztem. gyönyörű volt. az eső kopogását hallgatva hunytam le szemeimet, majd azon gondolkodtam, hogy hogy kaphattam egy ilyen barátot, mint Liam. Kis idő múlva már egy másik világban jártam. Ahol minden jó és szép volt. Egy darabka felhő se volt az égen. Gyerekek futkostak a réten és élvezték az életet......

(tengerparti ház )
(Cuccaim)
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése