Harmadik
Meghoztam a kövi részt! Remélem jó lett!!!
Jó olvasást!!!!
XoXo Lizy XoXo
-Valery, tudom, hogy itthon vagy- kiabálta Liam.
-Pedig nem vagyok- kiabáltam vissza.
~Liam szemszöge~
Miután Valery kiment Zayn után, hangos kiabálás hallottunk.
-Ne menjünk ki?- kérdezte Niall.
-Nem. Jobb, ha maguk elintézik- mondtam, és reménykedtem benne, hogy igaz is lesz.
A tv-t kapcsolgattam, de nem igazán koncentráltam rá. Nem telhetett el 10 perc, mikor Zayn bejött.
-Mi volt ez?- fordultam felé.
-Semmi, csak beszélgettünk- mondta.
-Mi bajod vele?- kérdezte Harry.
-Azért van mindig a nyakadon, mert csak a pénzed kell neki. Kihasznál, de te ezt nem veszed észre- mondta nekem.
-Ez nem igaz. Nem érdekli a pénzem és az sem, hogy híres vagyok- mondtam- ő nem olyan, mint Perry.
-Ő is ugyan olyan.
-Most hol van?- kérdeztem cseppet sem nyugodtan.
-Nem tök mind1? Az a lényeg, hogy nem rontja itt a levegőt- mondta flegmán.
-Mit mondtál neki?- álltam fel dühösen.
-Csak az igazat. Hogy menjen inkább apucihoz és anyucihoz- vágta rá.
-Te csirke agyú idióta- rántottam magamhoz fel a pulcsija nyakánál fogva- a szülei rég meghaltak- kiabáltam.
-És ezt nekem honnan kellett volna tudnom?- még ő volt felháborodva.
-Idióta- löktem vissza- ha valami történik vele, te leszel a hibás- megfogtam Val cuccait, a kocsikulcsot felkaptam és elindultam Valery háza felé, remélhetőleg hazament.
~Valery szemszöge~
-Nyisd ki- kiabálta Liam.
-Minek? Hisz megmondták, hogy csak a pénzed kell nekem. Higgy nekik. Igazuk volt. Most menj el, kérlek- kiabáltam vissza.
-Nem hiszek nekik. Ismerlek. Te nem ilyen vagy- mondta.
-De, ilyen vagyok- kezdtek folyni könnyeim.
-Ne hazudj- mondta egyre hallkabban, de még hallottam.
-Sajnálom- mondtam és bementem az erkélyről.
Még hallottam, hogy dörömböl az ajtón, de nem foglalkoztam vele.
Leültem az ágyamra és vártam, hogy elmenjen. Nincs szüksége rám. Hallottam, hogy kocsi ajtó csapódik és elmegy. Lerohantam és kinyitottam az ajtót. Liam már nem volt ott, csak a holmijaim, amiket a fiúknál hagytam. Bevittem őket és leültem a kanapéra.
A délután hátralévő részében csak ültem a kanapén és nézte ki a fejemből. Este lezuhanyoztam és felvettem pizsim, majd bevetődtem az ágyba.
Elmenjek holnap a koncertre? Ennyit Liam megérdemel. Ránéztem az órámra. Este 21:00-át mutatott. Vajon még fenn lehet? Egy próbát megér.
Elővettem telefonom, és bepötyögtem az üzenetet:
,,Szia. Áll még a holnapi koncertre a meghívás???? xxVxx "
Nem telt bele 2 perc, mire megrezzent a telefonom.
,,Hát persze. 7-kor kezdődik. Légy a hátsó bejáratnál fél 7-kor. Kiküldök valakit. És sajnálom amiket Zayn mondott... xoxo Liam xoxo "
,, Ok! xxVxx
Nem vártam meg, míg újabb üzenetet kapok, leraktam a készüléket a párnám mellé, és próbáltam elaludni.
Egész éjszaka alig aludtam valamit. Ha épp nem tört rám a sírógörcs, akkor forgolódtam.
Lerúgtam magamról a takarómat, utána elkezdtem fázni, ezért felkeltem és felvettem a földről. Arra riadtam fel, hogy valami nagyot koppant. Körbenéztem és csak egy madár repült neki az ablakomnak. Megnéztem mennyi idő lehet, mikor megláttam, hogy este 5 óra van. Gyorsan futottam lezuhanyozni, majd felöltöztem.
Hajamat kiengedve hagytam, had omoljon vállamra. Felkaptam a cipőmet, táskámba beleszórtam az irataimat, a telefonom és a pénztárcámat, majd kocsiba ülve hajtottam a megbeszélt helyre.
Pont fél 7-re értem oda. Lezártam a kocsit és a hátsó ajtóhoz rohantam. Egy férfi álldogált az ajtó mellett. Amint meglátott elmosolyodott.
-Valery Jackson?- kérdezte, mikor odaértem hozzá.
-Igen, én vagyok- mondtam.
-Paul vagyok. Liam küldött érted- mondta.
-értem- mondtam.
-Gyere- nyitotta ki az ajtót, majd maga elé engedve bementünk a hatalmas épületbe.
-Tessék, ez legyen nálad- adott oda egy VIP belépő kártyát.
-Köszönöm- vettem át.
-Valery?- szólalt meg mögöttem valaki.
Ez a valaki Harry volt.
-Szia Harry- öleltem meg a nálam sokkal magasabb fiút.
-Szia, örülök, hogy eljöttél. Találkoztál már Liammel?- kérdezte.
-Még nem, de majd később. Létszi, ne mondd el neki, hogy találkoztunk- kértem.
-Meglepi lesz?- kérdezte mosolyogva.
-Valami olyasmi- mondtam.
-Jó, de most megyek. Nem sokára kezdünk, drukkolj- mondta és elsietett.
Egy eldugottabb helyre mentem, ahonnan engem nem láthattak a színpadról, de én őket igen. Míg nem kezdődött a koncert, addig körbenéztem. Mindenhol csak visítozó lányok voltak.
Már azon voltam, hogy hazamegyek, mikor elkezdődött a koncert. Mellettem állt egy 15-16 év körüli lány, aki igaz nem visított, de kiabálva énekelt. Érdekes fejet vághattam, mert közelebb jött hozzám és túlordibálva Liaméket kiabált a fülembe:
-Most a Kiss You szól- mondta, vagyis ordibálta.
-Jah, biztos- ordítottam vissza, és a színpadon éneklő banda felé fordultam.
Már a dal végén járhatott, mikor összeakadt egy karamell színű szempárral a tekintetem. Döbbenetet véltem felfedezni szemeibe. Nem számított rá, hogy én is itt leszek.
A koncertet a https://www.youtube.com/watch?v=_kqQDCxRCzM ( You&I)- al zárták le. A rajongók kezdtek a kijáratok felé özönleni. Megvártam, míg csak 1-2 rajongó marad és én is elindultam kifelé.
Nem akartam velük többet találkozni, hisz Zaynnek igaza volt. Csak rontom a levegőjüket. Bepattantam kocsimba és elindultam haza.
Út közben bedugtam fülembe a fülesemet és elindítottam egyik kedvenc számomat.
Nem parkoltam most be garázsomba, hisz nem volt rá energiám. Csak minnél előbb túl akartam rajta esni. Minél előbb, annál jobb alapon berontottam szobámba és elővettem a pengét. Kimentem a teraszra és leültem a székre. Először csak egy vonalat húztam csuklómon. Fájt! Nagyon fájt, de folytattam. Már patakokban folytak könnyeim, de nem hagyhattam abba. Már az ájulás határán voltam, mikor megcsörrent a telefonom.
Kijelzőn Liam neve villogott.
-Szia, merre vagy?- kérdezte boldogan.
-Hiányozni fogsz- kiesett a telefonom a kezemből és elnyelt a feketeség.
~Liam szemszöge~
Koncert közben tekintetemmel hiába kerestem Valeryt, sehol sem találtam. Az utolsó szám is lement, majd elhagytuk a színpadot.
-Harry- mentem oda hozzá- nem láttad Valeryt?- kérdeztem.
-Nem keresett meg?- döbbent le.
-Nem, de tudsz valamit?- kérdeztem egy kicsit gorombán.
-Beszéltem vele koncert előtt, de azt mondta ne szóljak neked, mert meglepetés lesz- mondta.
-Felhívom- jelentettem ki, majd tárcsáztam is.
Csengett és csengett, de nem vette fel. Már azon voltam, hogy lerakom, mikor felvette.
-Szia, merre vagy?- kérdeztem boldogan, hisz hallhatom hangját.
-Hiányozni fogsz- mondta elhaló hangon.
-Valery- szóltam bele, de nem érkezett rá válasz.
-Valery, Valery- kiabáltam már, de nem szólt bele.
Gyorsan felkaptam a kocsikulcsom, majd kirohantam a hátsó kijáraton.
-Mi történt?- kiabált utánam Harry.
Nem válaszoltam, csak rohantam a kocsim felé. Utánam futott és beült mellém az anyós ülésre.
-Mi történt?- kérdezte meg újra.
- Rossz előérzetem van- mondtam és beletapostam a gázba.
Szerencsére Valery nem lakik olyan messzi, így hamar a házához értünk. Kocsija kint parkolt az utcán. Ajtaja tárva-nyitva volt, sejtetett valami baj történt, hisz soha nem szokta nyitva hagyni. Egyből az emelet felé rohantam, hisz ha valami baja van, akkor mindig kimegy az erkélyére. Ami ott fogadott, szörnyű látvány volt.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése